Ünnepi megemlékezés Szőcsényben
’56 él! – amíg emlékezünk, amíg nagyszüleink, szüleink mesélnek róla, addig él 1956 szellemisége. 65 évvel ezelőtt fiatalok vonultak az utcákra, terekre – szabadságot, függetlenséget akarva. Magyarnak lenni, szabad magyarnak lenni, ez volt a kívánságuk.
Ma dalok szólnak a „pesti srácokról”, a Corvin közről, a fekete autóról, a tankokról, a harcokról. Mi csak a történelemkönyvekből, történetekből vagy egy-egy személyes találkozóból kaphatunk hiteles információt a megtörtént eseményekről.
Iskolánk 13.A és 13.B osztályos tanulói egy történetet elevenítettek meg, egy mesét mondtak három falevélről, melyeket a forradalom szele repített fel a magasba. Vajon mit láthattak ezek a falevelek? Érzéseket, benyomásokat, megrendült embereket, ledőlt házfalakat, sebesülteket, halottakat. A versek, naplórészletek, a mese közelebb hozza hozzánk a letűnt idők nyomait. A kastély lépcsőjén elhelyezett gyertya lángja, a virágok illata megmarad az örökkévalóságnak.
A megemlékezés attól válik igazivá, ha belegondolunk, mi is történt a történelem viharában. Sok-sok évvel ezelőtt, 1989. október 23-án, a forradalom 33. évfordulóján megtörtént a „csoda”. Magyarország független, szabad ország, köztársaság lett!
Tóth Krisztina igazgatóasszony elköszönő szavaival lett vége a megemlékezésnek, aki megköszönte a szereplőknek és a felkészítőnek a megindító műsort. A szünetre jó egészséget, pihenést kívánt!
Írta: Mózes Brigitta
Fotó: Matakovics István
A galériához kattintson a képre!
