Ivusza_Istvan-100_2A Somogy Megyei Sportszövetség által alapított Életműdíj 2013. évi díjazottja Ivusza István. Már fiatalon nagy érdeklődést mutatott a sport iránt, és több sportágban is eredményes tudott lenni. Először az asztaliteniszben és az atlétikában tette le a névjegyét, majd a labdarúgást is űzte. Asztaliteniszben többszörös magyar vidék bajnok, Dunántúl bajnok, valamint sokszoros megyei bajnok, több alkalommal Kaposvár város bajnoka.  Atlétikában távolugró és rövidtávfutó számokban volt sikeres, Marcaliban és Kaposváron egyaránt. Már sportpályafutása alatt is számos sportvezetői funkciót látott el; van, amit a mai napig folytat. A Marcali VSE-ben korábban ügyvezető elnök, ma pedig technikai vezetőként tevékenykedik. 2012 óta az egyesület tiszteletbeli elnöke.

A kitüntetést átadó ünnepségen a Kapos Hotel Kristály termében beszéltük meg, hogy megkeresem és megkérem, a Marcali Portál olvasóinak egy beszélgetés keretében meséljen arról a több mint negyven évről, amit Somogy és Marcali sportjában eltöltött a még ma is aktív sportember. A beszélgetésre 2013. február 26. –án került sor.

Amikor a méltatást hallgattam az ünnepségen akkor meglepődtem azon, hogy az atlétika is szerepelt a sportágak között, amelyben eredményes voltál. A nagyszerű asztalitenisz múltról tudtam, a fociról is voltak információim, de az atlétika számomra újdonság volt. De mielőtt erről kérdeznélek, kezdjük a ping-ponggal. Nagyon fiatalon kezdődött a pályafutás, és ahogy tudom még a közelmúltban is NB –s játékos voltál.

Ivusza_Istvan-300Marcaliban születtem, az általános iskolában talán hatodikos lehettem, amikor elkezdtem ping-ponggozni. Nyolcadikosként megnyertem az iskolabajnokságot. Folytattam a játékot és 1957/58 –ban már játszottam a megyei bajnokságban,  Marcali színekben. 1958 –ban egyéniben harmadik lettem és „felfigyeltek” rám. 1960 –ban megnyertem a megyei felnőtt bajnokságot Kaposváron, megelőzve több NBII –es felnőttet. Az eredményem miatt megkerestek Pécsről, ahol egy NBI –es csapatba hívtak. Meg is egyeztünk, de végül maradtam Kaposváron. És 18 gyönyörű évet töltöttem el a megyeszékhelyen. Ott ismertem meg a feleségem, ott születtek a gyermekeim. Ott értem el a legnagyobb sikereimet, 12 évig az NBI –ben játszottam. (1965-1977) Akkoriban több ezer igazolt versenyző volt az asztalitenisz sportban, én ebben a mezőnyben voltam vidék bajnok, és több éven át dobogós. A Magyar Bajnokságban voltam nyolcadik kiemelt. Akkor, amikor a Klampár, és a Jónyer (páros világbajnokok!) is aktív játékos volt.

Pista bácsi bámulatos pályafutása az eredmények tükrében:

Magyarország vidékbajnoka három alkalommal, ezüstérmes kilenc alkalommal, harmadik lett három alkalommal.

Dunántúl bajnoka öt alkalommal, második lett három alkalommal, bronzérmes öt alkalommal.

Somogy megye Bajnoka 18 alkalommal, második 5 alkalommal, 7-szer volt bronzérmes.Tízszeres Kaposvár Bajnoka, kétszer volt második

A fenti eredmények bizonyítják, hogy húsz éven át a vidék egyik  -ha nem a legjobb  - asztali tenisz játékosa volt. Pista bácsi megmutatta nekem a Somogyi Hírlap 1978. október29. -i számát, ahol a következőt írják:

„Utoljára a BSE ellen

(…) A mérkőzésen utoljára ölti magára a vasas mezt a csapat legrégebbi játékosa, az elmúlt két évtized legeredményesebb somogyi asztaliteniszezője Ivusza István.”

Talán egy éve a Lantos Öcsivel készítettem egy interjút ahol elmondta nekem, hogy vele még együtt játszottatok Lengyeltótiban.

1978 –ban visszajöttem Marcaliba akkor még megvolt a városban a megyei csapat és itt folytattam. Osztályozóig jutottunk és bejutottunk az NBIII-ba. Ha jól emlékszem még hét évet játszottam a marcali színekben. Kihagytam hat évet, és a Lantos Öcsi rábeszélésére újrakezdtem Lengyeltótiban. Első évben még a megyebajnokságban, játszottunk majd az osztályozót követően az NBIII –ban játszottam újra.  A Lengyeltótival újra bejutottunk az NBII –be és 2 vagy 3 szezont ott játszottam még, ekkor már elmúltam hatvanéves. Kiestünk az NBII –ből  - ekkor volt sérült a Lantos Öcsi - , de én még 65 éves koromig játszottam az NB III –ban.

Az atlétika. Alap sportág, és persze tananyag az iskolában, de hát ahogy megtudtam te nagyon jó eredményeket értél el ebben a sportágban is.

Valószínűleg az alkatommal is összefüggésben van, hogy ebben a sportágban is eredményeket mondhatok magaménak. Egyébként az asztaliteniszben nekem a lábmunkám volt nagyon jó, és ezt az alkatomnak és az atlétikának köszönhetem.

De hát akkoriban én diákként röplabdáztam, kézilabdáztam, fociztam. Az iskolaválogatott csapatban játszottam, harmadikos gimnazistaként. Olyan csapatba „fértem be” ahol három, négy csapattársam már a Marcali felnőtt csapatban játszott!  Nagyon jó gimis csapat volt akkoriban!

A szüleim tiltottak a  focitól, attól féltek megsérülök és kárára lesz az atlétikának és a ping-pongnak. Én azért jártam … azt mondtam kézilabdaedzés van …

Sikerült harmadikosként megnyernünk a megyei középiskolás bajnokságot, az nagyon nagydolog volt akkoriban. Na, akkor kiderült, hogy mégis csak focizok…

De visszatérve az atlétikára, mindig is nagyon kedves sportág volt számomra.  Távolugró voltam és a 100, 200, 400 méter volt a futószámom. Gimnazistaként megyei középiskolás bajnokságot nyertem ötpróbában.

1956 –ban Járási Úttörő Olimpián távolugrásban 505 centimétert ugrottam 14 évesen. A megyei döntőben   – emlékszem nagyon rossz idő volt –  469 centiméterrel lettem második, és az utolsó ugrásával egy kaposvári fiú megelőzött 1 centiméterrel … így lettem ezüstérmes.

De futás is jól ment 200 méteren volt 24.02 is az időm. Tudni kell, hogy akkoriban még nem voltak ezek a cipők és műanyag pályák. Az én szögesem 2 számmal nagyobb volt  … vattával volt kitömve…

Távolban a legjobb eredményem 619 centi volt, ezt 1959 –ben ugrottam. Amikor Kaposvárra kerültem ott is atletizáltam a ping-pong mellett. Hetente 3-4 atlétaedzésre is jártam. Nagyon sokat segített az asztaliteniszben, de állítom, az, hogy ma ilyen kondícióban vagyok azoknak az éveknek köszönhetőek.

Aztán ahogy a ping-pong eredmények jöttek, sajnos már nem maradt idő az atlétikára.

VZA_7916

A foci  … voltál játékos, és több évtizede sportvezetőként tevékenykedsz a labdarúgásban. Örök szenvedély?

Amikor Kaposváron éltem, akkor is mindig figyelemmel kísértem a Marcali focit, hiába a szurkoló az szurkoló marad, még akkor is ha távol kerül a csapatától. Sajnos csak ritkán tudtam hazajönni.

Amikor hazajöttem – hívtak -, akkor a Marcali egyesületnek nyolc szakosztálya volt, és lehetőséget kaptam arra, hogy főállásban az egyesület ügyeivel foglalkozzam. Én lettem az egyesület ügyvezető elnöke.

Nem volt előzmény nélküli a sportvezetői munka, mert Kaposváron már tevékenykedtem a sportfelügyelőségen 1974 –től. Mint sportszervező. Valódi munka volt, nem sportállás! Alig fogadtam el, mert rengeteg távolléttel járt és féltem, hogy nem lesz időm az edzésekre. Minden diákversenyen ott voltam, ha kellett időt mértem, vagy jegyzőkönyvet vezettem. Nem íróasztali munka volt! Egyébként nagyon szerettem! Ma is szép emlékeim vannak arról az időszakról!

Egy nagy egyesület volt akkor a Marcali Városi Sport Egyesület. Nyolc szakosztályunk volt, de például volt 4 buszunk! 14 főállású dolgozónk! Egy „üzem” voltunk, tehát szükség volt a főállású vezetőre. Több száz igazolt versenyzőnk volt! Akkor építettük fel az autóbusz garázst, akkor építettük fel a Sport Büfét, azt is mi üzemeltettük. És hát persze én emellett ping-ponggoztam versenyszerűen.

Amikor idekerültem akkor a Marcali labdarúgócsapat a megyebajnokságban szerepelt és célként volt kitűzve az NBIII –ba jutás. Tehát én 1979 –óta dolgozom a marcali fociban, és büszkén mondhatom a mai napig. Ha igaz akkor ez 34 év…

Akkor kezdett edzőként a csapatnál Sándor Imre, az volt a feladata hogy feljussunk. Nem sikerült, volt úgy hogy már csak egy győzelem kellett volna, de kikaptunk az utolsó helyezett Gyékényestől. Edzőt váltottunk és akkor került a csapathoz a Fuisz János. Vele sikerült az NBIII –ba kerülés.

Közben Te már tevékenykedtél a Labdarúgó Szövetségben?

Akkoriban jelentős létszámú járási bajnokság volt, és a Járási Szövetséget vezettem. Elég komoly munkával járt ez a dolog, hiszen a járásban volt legalább harminc csapat. De én szerettem és szívesen csináltam ezt az elég jelentős elfoglaltsággal járó tisztséget, társadalmi munkában. Aztán a versenyrendszer átalakításával megszűnt a járási szintű foci. Ma ugye a megye III-IV felel meg az akkori rendszernek.

Vissza a Marcalihoz. Bejutottak az NBIII –ba és később az NBI/B –be! Arra kérlek, ezt az utat foglald össze számunkra.

Ivusza_Istvan_2-300Az NBI /B –s időszakhoz nincs közöm, mert akkor itt egy teljesen új vezetés volt kaposvári emberekkel.

Az NBIII, majd az NBII következett a Marcalinak, ha az időrendet követjük. A törés 1995 –ben következett be a csapatnál. Akkor a Fenusz Laci volt a gólkirály és lehetőséget kapott arra, hogy Ausztriába focizzon tovább. Az akkori játékosok is elkezdtek anyagi követelésekkel előállni a vezetés felé. Pénzünk nekünk nem volt, ezért többen elmentek a csapattól. Helyükre pedig ugyancsak az anyagiak hiányában nem tudtunk igazolni. A kialakult helyzetben az elnökség úgy döntött, hogy visszalépünk az NBIII –ból. Én megírtam a levelet a Szövetségnek, és 10 napra elutaztam nyaralni az Adriára.

Arra jöttem haza, hogy én vagyok a hibás, a szurkolók háborogtak. Ez 1996 –ban volt. Én akkor lemondtam,és a továbbiakban az Önkormányzatnál dolgoztam mint sportszervező, majd később apénzügyi osztályon.

De vissza focihoz, hiszen az élet ment tovább.  Ekkor visszahívták a Fujszot, aki ebben a lehetetlen helyzetben is vállalta feladatot, és nagy nehezen bent maradtunk, nem estünk ki. Stabilizálódott a csapat helyzete. A Fuisz megint elment, és ekkor kezdődött a Menczeles korszak.1999 –ben már az NBII –ben voltunk és egy nagy átszervezés volt a magyar fociban, a harmadik helyről is feljutottunk az NBI/B –be. Ekkor kezdődött a Marcali labdarúgás legfényesebb korszaka. Ez két évig tartott.

Ekkor jöttek azok az eredmények, amiről a fél ország beszélt. Én ekkor kezdtem a sportújságírást. Rendszeresen tudósítottam a Népsportot, a Somogyi Hírlapot.

Aztán a Menczeles helyett idehozták a Nagy Lászlót a volt válogatott balszélsőt 2002 –ben. Elindult a csapat lefelé sorra váltották egymást az edzők és egyre más játékosai voltak a csapatnak.

Elnököt váltottak, akkor lett a Somogyvári Sándor, majd a Németh Feri az elnök, ekkor hívtak vissza és lettem technikai vezető a csapatnál 2005 –ben. Azóta vagyok megint a csapat mellett. Közben volt az elnök a Varga Zoli, és most a Csehkis Gábor. Nagyon örülök annak,hogy egy ilyen hozzáértő ember vette a kezébe a Marcali focit és én ameddig tudom segíteni szeretném.

Ahogy látom, az egészséged rendben van, kerékpárral közlekedsz a városban, és ahogy hallom a ping-pong is megy még.

Igen hetente két alkalommal, még mindig játszom, és hát ezt még ma is nagy örömmel teszem. Szerencsére egészségileg rendben vagyok és bírom is a játékot. Sőt egy kicsit még „edzősködök” is az asztaliteniszben, egy fiatalabb barátommal foglalkozom.

Rendszeresen kerékpározom. A múlt évben részt vettem a Marcali Kerékpáros Egyesület 3 napos Balaton kerülő túráján. Nagyon megtetszett, s nagyon várom idén is a pünkösdi ünnepeket, hogy újra teljesíthessem ezt a körutat.

Láthatod, a két súlyzót itt a konyhában én egy héten legalább ötször húsz percet erősítek bicepszre, de van egy nagyobb súlyzóm is azzal is erősítek. Egészséges vagyok, és alig hiszem, hogy hetvenéves elmúlottam.

Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy egy életmű díjat kaptál a Somogy megyei Sport Szövetségtől, de úgy tudom korábban is kaptál komoly elismeréseket.

Nagyon sok elismerést kaptam, de talán a legjelentősebb a Magyar Népköztársaság Sportérdemérmének bronz fokozata 1978 –ban.  1988 –ban a „75 éves a Marcali Sport” Plakettet, 2004 –ben a Somogy megyei Labdarúgó Szövetség kitűntetését. 2007 –ben a Somogy megyei Asztalitenisz Szövetség tüntetett ki az első ízben kiadott „Somogy megye Asztalitenisz Sportjáért” Díjat. Megkaptam a „Somogy Labdarúgásáért” Érdemérmet.

Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy 2010 –ben megkaptam „Marcali Város Alkotói Díját”.

Amit a múlt héten megkaptam kitüntetést az számomra nagy meglepetés volt, és nagyon megtisztelőnek érzem! Ezt a díjat csak nagyon kevesen kapják meg. Nagyon örülök neki, hogy így elismerték azt a több mint negyven évet, amit Somogy megye sportjában eltöltöttem.

Jó egészséget kívánok Neked Pista bácsi!

VZA_7915

A marcaliportal.hu sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához.