INTERJÚK
Zsiga

Marcali egyik jól ismert polgára Silinger István akit ezen a néven ha jól gondolom kevesen ismernek. A Zsiga-Szeró Kerékpár szerviz és szaküzlet tulajdonosa, a Marcali Kerékpáros Egyesület alelnöke, MARCALI VÁROS ALKOTÓI DÍJA ki tüntetettje 2008 –ban.


A bevezetőmben már félig megfogalmaztam a kérdésemet ...Kedves István miért is vagy Te Zsiga-bá?

Szép napot! Kedves Zolink az első kérdésed mindjárt fején találta a szöget! Igazán pontos választ nem tudok adni. De azt hiszem.... Kölyök koromban a boronkai pályán csenevészkedtünk (mert így hívtuk akkoriban a természetben zajló játékot) és talán a „hopp te Zsiga" című számot adtuk elő az idősebbeknek.. talán ekkor történt meg a keresztelő. S az életben mindig jött velem pajtás, kolléga, aki tovább hozta a „bece" nevet. Tessék - halljék rajtam is marad. Egyébkén, ha Istvánnak szólítanak már meg sem hallom. S ahogy fiatalodom, gyermekeink pedig korosodnak már a bá jelzőt is mögé teszik, ahogy mi is, egy generációval a múltban.

A facebook arra is jó, hogy egy kicsit nyomozzon a másik után a felhasználó, persze csak azt találom, amit felteszel. Ebből kiderül, hogy 1969 –ben születtél Lengyeltótiban és pék a becsületes tanult szakmád. Hogy lesz valaki pék tanuló és meddig dolgoztál a szakmádban?

mini-1A mi időnkben voltak szakkörök, amelyeken a gyerekek megismerhették a szakmák szépségeit. 7. osztályban lehetőség volt pék szakkörre jelentkezni, és 2 hetente 1 - 1 délután voltak a foglalkozások. Akinek komoly volt az érdeklődése a szakma iránt azok 8. osztályban hetente mehettek. Már abban az időben eldöntöttem, hogy én nem lehetek más, mint pék. Mai napig azt vallom és többször is hangot adtam neki, hogy a pék szakma a legszebb szakma! Szeretném megköszönni az akkori kenyérgyár művezetőjének Kálmán József úrnak, hogy kitartóan és becsületesen foglalkozott velünk! Tanulmányaimmal és a honvédségi idővel együtt 10,5 évet töltöttem el e csodálatos szakmában.

Az első boltod, ha jól emlékszem egy őrbódéból lett kialakítva, a laktanya területén? De a mostani boltod, szervized egyben a lakhelyed is. Miért kezdtél egy új tevékenységbe, egy vállalkozásba?

Gyermekkorom óta a kerékpárnak nagy szerepe volt az életemben, már amikor volt bringám. Vidéken nem voltak bringa szervizek, s hát a meghibásodott járgányokat gazdáiknak kellet karbantartani, javítgatni. Ez nálam sem volt másként. Gyermek fejjel neki láttam, nem sikerült, segítettek a felnőttek, közben lestem a technikát, tanultam a fogásokat. Barátok is hasonló cipellőben jártak, akiknek a járgányait is nekem kellett szerelgetni, mivel fiatalabbak voltak tőlem. Szépen lassan kibővült a kör. Egyszer felkeresett egy helyi boltos, aki kerékpárokat is árult, hogy nem e vállalnám az általa forgalmazott gépek garancia szervizelését. Nem mondtam nemet, s ekkor váltottam ki az ipart.

mini-4Ezen időben megnyílott a belső laktanya s ott is nézelődtem. Több romos, kisebb, nagyobb, építményt találtam, amelyeket jó magyar szokás szerint már széthordtak az emberek. Voltak bennem érvek, ellen érvek, melyiket is válasszam. Megszületett a döntésem, 93 őszén! Innét már csak sínre kellett tennem a dolgokat. Itt az igazi nagy köszönet ideje: Katona Anikónak, aki az előző lakhelyemen szomszédasszonyom volt és Dr Sütő László polgármesternek. Nagyon köszönöm a kezdetekben kapott segítséget!

Az első műhelyem a tömblakás földszintjén volt, 5m2-s tárolóban. Ott szorgoskodtam nappal, éjszaka meg dagasztottam a kenyeret. Ekkor másodállásban tevékenykedtem. Ez, időben -1993. június 8.-tól volt. Köszönet az irigy szomszédoknak, mennem kellet a tárolóból. Hála nekik, köszönöm, de igazán! S ekkorra már érett bennem a váltás. Elkezdtem feltérképezni a várost, hol, milyen lehetőségek vannak.

Térjünk a tárgyra ... a bringa. Volt háromkerekűd? :-) Persze biztosan! És gondolom szét is szedted! :-)

Igen, volt. Egy nagyon egyszerű kis csoda szerkentyűm. Emlékszem a piros színére, meg az egész egységére. Szét nem szedtem, viszont serdülő korom küszöbén, a boronkai homokbánya lejtőin teljesen leamortizáltuk szegényt. Isten áldja Őt!

Feltételezem sokáig a szokásos amatőr bringás voltál, de később komoly távolságokat is lekerekeztél. Mi volt a legnagyobb túra az életedben mostanáig? Gondolom a Balaton megkerülése az már egészen fiatalon megmozgatta a fantáziádat. Mikor volt meg az első Balaton karika?

Nagyon jó a feltételezés, hiszen mai is amatőr, maximum lelkes amatőr vagyok. 1985-ben (16 éves voltam) lett az első igazi bringám. Egész nyáron betont és hatalmas termésköveket hordtam építkezéseken, napi 200 Ft – s bérért. A csoda gépezet 5360 Ft-ba került. Ezüstmetál, cróm sárvédő, 5 sebesség, ezek a paraméterek jellemezték az első paripát. Keszthelyről mindjárt lábon jöttem haza vele. Nagy volt az élmény! Ezzel aztán már stabilan lehetett közlekedni az utakon.

S ez az időszak, amikor a hosszabb távú kerekezéseim elkezdődtek. Rendszeresen eljártam Kaposvárra iskolába, majd délután vissza. 86-ban siófoki kenyérgyárban dolgoztam oda is bringával mentem, természetesen nem naponta. Ezen a nyáron kezdődtek a Balaton karikák. Két műszak között alvás helyett 200Km kerekezés. Abban a korban nem volt gond, ha 1 - 1alvás kimaradt. Országon belüli útjaim, számtalanok.


mini-3aBalaton karikáim? Kb: 140-nél járhatok, ebben nagyon sok az 1 napos, a kényelmes túra tempótól a verseny sebességig, pár 2 napos és 3 naposak. Legnagyobb egyben felejthetetlen utam: 1991–ben Firenze(I) Marcali-Ljubjana-Triest-Velence-Firenze vissza, Bolonya-Paduva-Velence-Triest-Zagrab-Marcali (igyekeztem magyarul írni a város neveket). 2076 Km 14 nap. Igazán velencei túrának indult. Ezt az utat, Tocó és Istu barátommal terveztük. Közben katona lettem, s amire leszereltem Istu barátom autóbalesetben életét veszítette. Soha nem tudom kiheverni Őt - sem. 1990-ben amire tervezés stádiumába került az út addigra egyedül maradtam. Barátom emlékéért is meg teszem mondtam! Egyébként pontosan fele idős voltam a mostani koromnak. Nagyon szép út volt, csak az a szomorú, hogy egyedül kellett megtennem.

Maradnék a 80-as éveknél, amikor először álltam rajthoz országúti kategóriában. Talán a hivatalos neve az volt, Olimpiai 5 próba..? nem tudom. Az első futamon amely távja, Marcali- Vése- Marcali (65 Km). Nem tudom az időt, csak annyit, hogy a 2. helyezet 58 perccel jött utánam.

Szintén amatőr kategória, még ha versenyeken zajlik is. 2001-ben indultunk először terep versenyen, amely a Budai várból rajtolt és Visegrádon ért véget (68 Km). Ekkor kezdődött terep bringás „karrier". Azóta már túl vagyok a 76. futamon. Sikerült eljutnom, Szilvásváradtól a Pilisen keresztül, Bakony dombjait bekebelezve az Ausztriai Salzkammergúti hegyeken keresztül az Olasz Alpokig. Szebbnél szebb tájak, 3m hosszú technikás buckáktól a 28Km-en, néhol 35%-os emelkedővel tarkított hegyekig, minden volt. Talán még lesz is! Talán? 2010-ben, közel két évtized kihagyás után megint elő került az országúti bringa. Egy – egy országúti versenyen is rajthoz állunk Társaimmal. Kicsit büszkélkedem, de bocsássák meg nekem, hogy elmondjam, 6.00.53 óra alatt sikerült körbe tekernem a mi kis tengerünket (204 Km).

Természetesen folyamatos edzettségre van szükség, mint fejben, mint fizikálisan ott kell lenni. Ismerni kell magadat, tudni kell meddig feszítheted a húrt. 200 Km en elég egy hiba, ha egyszer, csak egyszer nem akkor kortyolsz a kulacsodba, mielőtt a tested kérné a nedűt! És vége a dalnak, ott a görcs. Ha elveszíted a lélegzet ritmusát! „Egy profinak erre kell figyelnie, 5 órán keresztül, egy lelkes amatőrnek, ugyan az a táv akár 100%-al hosszabb időbe is telhet. „Szoktam kérdezni, akkor ki kínlódik többet?„

mini-5A kerékpározáshoz valahogy hozzá illik a társaság. Amióta ismerlek mindig csak a „bolond Zsiga" vagy .... - szoktuk ezt másképen is mondani, na nem a h ...e –re gondolok! :-) Hanem az őrültre! Hatalmas sztorikat szoktál mesélni, ha lehet akkor osszál meg velünk egyet a Balaton-karikák alatt történtekből.

Talán kitavaszodna, amire elmesélném a sztorik javát, számtalan pajzán tett van a tarsolyban. Amik hozzá tartoznak a gyarló bringás életéhez, éppen úgy, mint mindenki máséhoz. Tudniuk kell a tisztelt olvasónak, hogy a bolondnak is vannak még bolondabb társai, csak mindig nekem kell elvinni a balhét. Két vén rokker barátom, kik mjuzik centert vásárolnak a keszthelyi bevásárló központban, hogy ne legyünk zene nélkül. Persze 3 napig cipeli szegény pára a zeneládát, majd meg döglött, amire haza érkeztünk.

Másik évben meg az Isten bárányai kimeszeltetik képeiket, hogy jobban undorodjon tőluk a gyengébbik nem. Szóval rengeteg ilyen sztori van. Portálon mindig olvashatóak voltak a részletek. Amíg a bringán ülünk addig nincs helye a komolytalan viselkedésnek, hiszen része vagyunk a forgalomnak. Viszont, ha lemálháztuk a drótszamarat, akkor vége a világnak. (Tudják, zene, tánc, tombola.)

Kerékpáros egyesület megalakulása óta, a Marcali Neon-zöldek számtalan versenyen vitték a Város jó hírét. Képtelenségnek tűnik, de mégis arra kérlek, foglald össze az elmúlt tíz évet olvasóink számára.

Az előző kérdésben már utaltam a versenysportra. Ritka az a verseny, amelyen egy magam veszek részt. Sőt, vannak olyanok, amelyiken én nem indulok, csak a társaink állnak rajthoz. Teljesen amatőrök vagyunk e sportban, így minden utat magunknak kellet kitaposni. Eleinte fogalmunk sem volt arról, hogyan merre, milyen gumi, mekkora emelkedő, stb..! Az edzések milyenségéről, mennyiségéről. Táplálkozás? Szóval semmit nem tudtunk, csak csináltunk és tapasztalatokat gyűjtögettünk. Talán majd valakik hasznát veszi annak a bizonyos ösvénynek. Később csatlakozó társaink, akiknek át tudjuk adni termő fánkat, talán már a betakarításban is részt tudnak venni.

Mindenekelőtt tudnunk kell azt, hogy ez a sport az egyik legkeményebb munkát kívánja. Miért is? Legnagyobb izmainkat dolgoztatjuk, sok-sok órán keresztül. Kisebb versenyeken, ahol az igazi profik távol maradnak, azokon tudtunk érmet hozni városunknak. Megemlítenék pár nevet, akik büszkélkedhetnek több – kevesebb éremmel: Rádics Mária, Berta Marcell, Hotter Gyula, Kiss Pál, Fazekas Norbert, Dénes Csongor, Silinger István. De, mindegyik érem mindegyikünké, hiszen a felkészülésben mindenki egyformán vesz részt. Csak a nevek a kupákon, azok szólnak egy – egy embernek. Csapatban is vannak eredményeink: itt még meg kell említeni, Mazzag Dániel nevét. Országos összesítésben ahol a profikkal egy kalapban vagyunk, körül belül 40% környékén foglalunk helyet.

373464_335127099942264_1106445880_nEgy komoly nagy kerékpáros verseny szervezésébe kezdtél. A Városi Fürdő és Szabadidő Központban tervezitek az I. Földnapi 10 MTB versenyt. Arra kérlek, avass be minket a részletekbe

Igen! Hosszú gondolkodás után elkezdtem szervezni egy 10 órás terep versenyt városunkban. Szép lassan felállítottam a terveket, és a tagságot bevonva közösen nekiláttunk a munkának. Igyekszem felügyelni a részleteket, és finoman ütni a vasat. E verseny első állomása lesz a Nyugat Magyarországi 10 órás terep sorozatnak. Büszkén mondhatom, hogy az országban még nincs ilyen sorozat.

Terep versenynek egy olyan formája, ami nagyon látványos. Aránylag kicsi területen van kijelölve a pálya, körbe – körbe mennek a versenyzők. Minden féle technikai elemekkel tarkítva, kanyarok, emelkedők, völgyek kialakításával. Teljesen a rendezők fantáziájára van bízva, hogy mennyire használja ki a természet adottságait. Lehet nevezni egyéniben, ami annyit jelent, hogy 10 órán keresztül egy magában kergeti a köröket emberkénk. Párosban és 4 fős csapatban is. Itt a csapattársak előre megegyeznek, hogy hány körönként cserélnek. A csippkapun áthaladva pontosan tudjuk, ki mennyi karikát tud teljesíteni. Reggel 9 órától látványos rajttal indítunk és este 19 óráig tart folyamatosan.

mini-6Meddig lehet ezt csinálni? Nem vagy már fiatal, bírod még? Látva a 2012 –es versenynaptáratokat, tudom vagy 4 alkalommal volt a Balaton kerülés ... nem sok? Lehet ezt bírni?

Meddig? Mind halálig! E szavakat még nem említettem, 1994-ben a teljes életemet a kerékpározásnak szenteltem, s amit teszek, ahogy teszem, azt jó szívvel hajtom végre, minden féle ellenszolgáltatás nélkül. Így lett a hobbimból a munkám a megélhetőségem. Talán tudatosan, talán ösztönösen az egész csapat így épült fel. S épül folyamatosan.

De mindenekelőtt meg kell osztanom az olvasóval: Ahhoz, hogy mindez a munka gördülékenyen mehessen, ehhez hatalmas családi háttérre van szükség! Feleségem támogatása nélkül nem valósulhatna meg e szellemi termék! Továbbá a Barátok, a csapattársak segítsége, tenni akarása is nagyot, hatalmasat nyom a ladikban!

Koromra utalsz Kedves Zoltán? Hé Öreg, nem vagyok én öreg! Érd be ennyivel! Erre csak ennyi a reakcióm. Eseménynaptárunkban, ami programok fel vannak tüntetve, azon felül mi sokkal többet megyünk.

Mindenki a Balaton karikát kérdezi? Ne tűnjön nagyképűségnek, de a rutinosabb tekerőknek az akár egy szombat délutáni edzés. Vagy egy éjszakai mókás tekerés, merthogy ilyen is van. Természetesen a 3 napos az felér az aktív nyaralással. Utolsó kérdésedre annyi lenne a válaszom: Mivel hobbiról van szó, annyit tekerek amennyi jól esik. Vagy csak picivel többet.

mini-8-300Közelebbi ismertségünk, amit én szívesen nevezek barátságnak is, a Városi Fürdő termálmedencéjében folytatott beszélgetések közben alakult ki. Amikor elkezdtél rendszeresen reggelente úszni járni, edzeni akkor is kitűztél egy célt magadnak ...átúszni a Balatont. Az óta persze már megvolt, de voltál már két alkalommal is Szigligeten az újévi csobbanáson .... Mindig kell egy cél számodra? És ha lehet, akkor az egy „őrült" cél legyen?

Emlékszem, a meleg vízből figyeltük a fecskék őszi vándorlását! Abban az időben picinyke bizonytalanság volt bennem. Régóta kínlódtam térd problémáimmal. Tudom azt, hogy nekem a mozgás elengedhetetlen dolog. Ami kézenfekvő és nem kíván túl erős lábmunkát, azaz úszás. Meg amúgy is szeretem a vízi sportokat. Tulajdonképpen ezért kezdtem el lejárni az usziba, mert én csak így hívom városunk egyik legcsodálatosabb létesítményét. Az uszi! 2008 őszén bekövetkezett az amitől nagyon féltem, térdműtét. Nem a beavatkozástól tartottam, hanem a végeredménytől. Városunk kórházában annyira sikerült megjavítani, hogy a bringás eredményeim azóta jobbak lettek. Mindent elkövettem, hogy felépüljek, hiszen tudtam, ha nem bringázhatok, akkor egyenesen a krematóriumba is gyalogolhatok. Céloknak mindig lenni kell! Ha nincs célod, elveszel! Különben mi hajt, mi késztek arra, hogy legyél? Ha vetsz az a célod, hogy arathass. Ha betegség döntött le az a célod, hogy túléld azt. Természetesen céljaim reálisak, talán elérhetem őket. Az, hogy miket tudunk véghez vinni annak pedig fejben kell eldőlnie. Az, hogy belemegyek a -2 fokos vízben az is csak pozitív hozzáállás kérdése.

Kevesen tudják, de Te írsz ... és nem csak a Marcali Portálra hanem egyébként is. Van valamilyen kitűzött célod ezzel kapcsolatban?

Oh! Írok, de csak saját kedvtelésből teszem mindenféle komoly szándék nélkül. Pár éve bele vágtam, hogy leírom az életem. Van pár szakasz, amelyeket már dokumentáltam, de szeretném kidolgozni részletesen őket. Van több újság cikk, amiket rólam írtak a lapok, azokat is szeretném bele illeszteni. Pl: „Péklapáttól a biciklikerékig somogyi néplap 1994 nyara vagy Két keréken, Silinger úr Marcaliból Új Ember 2012.május"

A beszámolóimnak az a célja, hogy az olvasónak bemutathassam, elmondhassam az élményeimet, amelyeket szereztem. Talán legközelebb Ők is rászánják magukat és csatlakoznak hozzánk, hogy átélhessék mindazokat, amelyeket mi magunk generálunk egymásnak. Hogy aztán a pozitív élményeinkre építhessük a következő találkákat!

mini-7

A kérdés egyben egy köszönet is, amit őszintén gondolok! Sok rendezvényen járok és gyakran találkozom az általad adott tombola tárgyakkal, amíg volt vásári futás egy kerékpár volt a fődíj minden évben amit ugyancsak Te adtál, de amikor a kézilabdás lányoknak ivókulacsot kerestem, nem engedted kifizetni ... Ha Kölyök Parádé van és segíteni kell ott vagy, ha közlekedés biztonsági verseny van ott vagy ... Szóval hogy van ez?

Amikor kezdtem a vállalkozásomat, sokáig szégyelltem pénzt kérni azért az elvégzett munkáért, amit addig ingyen tettem. Úgy gondolom, az általam keresett jövedelemből, valamennyi visszajár az embereknek, mindig annak, akinek éppen szüksége van rá! Nálam ez a segítség egyik formája! Ehhez egyébként van egy mondásom is, amit már egyszer közzé tettem az egyik beszámolóm végén. „Tanuljunk meg másoknak dolgozni, s ne magunknak harácsolni"!

Mit add neked ez a sok mozgás (és az agyament életmód)?

Engedd meg kérlek, hogy röviden, de velősen válaszolhassak. Mai állapotokat nézve, csillagmentes labor eredményt.

Az emberekben megfogalmazódik a kérdés, ezt én is felteszem. Miért csinálod?

Mindig csinálnunk, dolgoznunk kell valamit. Nem tudom azt elfogadni, hogy emberek tömegei munka nélkül is elvannak, és bér helyett segélyért állnak sorba! Egyik mottóm: Azért élünk, hogy dolgozhassunk, és azért dolgozunk, hogy élhessünk!

Igazándiból most válaszolnék kérdésedre. Azt hiszem, ami nekem jó, az másoknak is jó lehet. Ami nekem örömet okoz, az másoknak is örömet okozhat. Marcaliban élek itt az otthonom, s nekem ezt a környezetet kell olyanná „formálni", amiben jól érzem magam. S ha ehhez a tenni akaráshoz egy BARÁTI kör is csatlakozik, akkor már megérte! Szeretném, ha mindenki így tenne, csatározások helyett! Hát ezért teszem!

Így a végén „kibeszéllek" egy kicsit néhány éve egy rövid ideig ahogy Te szoktad mondani „megzuhantál" egy kicsit. Elkeseredve mondtad, abbahagyod, nem látod értelmét. Szerencsére nem úgy döntöttél, hogy befejezed ... és ha megengeded, azt mondom talán egy kis részem ebben nekem is volt. Azt mondtam Neked akkor, hogy Te már többet elértél az életedben, mint sokmás ember a városban Te vagy a ZSIGA-bá! Köszönöm a beszélgetést!

Köszönöm a lehetőséget! Zsiga-bá

{module [99]}

Olvassa a Marcali Portált Facebookon is!

Keresés a tartalomban...

Elérhetőségek

Levélcím: Marcali Portál

8700 Marcali Orgona u. 1-3 "A" lh. fsz. 2
NMHH nyilvántartási szám: 1253-3889
Alapítás éve: 2000.
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Reklámmal kapcsolatban: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Cookie-k használata a weboldalon

Küldjön nekünk Ön is híreket!
Történt olyan esemény vagy hír a térségében ami nincs fent a Marcali Portálon, esetleg hallott, látott, fényképezett, valami érdekeset és Ön szerint fent lenne a helye hírportálon?
Küldje el a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre!


Megjelenés: Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a részére elküldött híreket - a tartalom csorbítása nélkül - a megjelentethetőség érdekében módosítsa, szerkessze. A megjelenésre vonatkozóan garanciát nem vállalunk - azaz nem mindegyik, részünkre elküldött hír jelenik meg szükségszerűen a marcaliportal.hu-n.

A marcaliportal.hu sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához.