Két komoly sérülés tette tönkre Noémi kézilabda karrierjét. Viszonylag fiatalon fejezi be pályafutását. Sérüléseinek következménye miatt az orvosok nem tanácsolják az élsportot.

Te Mikszáthos voltál?

Nem, Én a Noszlopyba jártam.

Noszlopys voltál, akkor, hogy kerültél a kézilabda környékére?

Ez egy hosszú történet. Először kosárlabdára jártam meg atlétikára, és amikor a felső tagozatba kerültem, akkor csábított Józsi bácsi kézilabdára is.

Tudtommal a Józsi bácsi az atlétikával foglalkozott elsősorban ugye?

Igen, az volt a specialitása nagyon sok eredményes atlétája volt.

Atlétikában mit csináltál, mi volt a kedvenced?

Tulajdonképpen mindent szerettem. Futóversenyeket, többpróbát egyaránt.

Milyen komolyabb eredményed volt atlétikában?

Több alakommal nyertem megyei több próba illetve futóversenyeket egyéni és csapatbajnokságban egyaránt,és országos döntőbe is sikerült bejutni.

Mellette, hogyan volt idő a kézilabdára?

Mindenkinek arra van ideje, amire szakít időt, és persze energiát! Nekem ez volt fontos! Minden edzésen ott voltam, soha nem hiányoztam egyikről sem.

Emlékszel valamilyen komolyabb sikerre?

Jó kis kézilabda csapatunk volt, az Országos adidas Tej-Kupán döntőbe jutottunk ahol különdíjat is kaptam én lettem a gólkirály. Rengeteg kupára mentünk, a gyermekbajnokságban is jó helyezéseket ért el csapatunk, és több alkalommal választottak meg legjobb legtechnikásabb játékosnak.

Gratulálok utólag is! Ekkoriban a Mikszáthnak, már volt a Fuisz féle csapata?

Köszönöm szépen. Nem, Ő akkor még Mesztegnyőn tanított, és akkor az a csapat volt a nagy ellenfél! A Mikszáthnak Trombitás Árpi bácsi volt az edzője.

Tehát a nyolcadik osztály végére Neked azért lett egy kézilabdás meg egy atléta múltad. Következett a továbbtanulás, hova jelentkeztél?

A Kaposvári Egyetem Gyakorló Gimnáziumába, és a Munkácsy Gimibe, de elsőnek a Győri kézilabda sulit jelöltem meg.

Marcaliban elvégezted az általános iskolát, és voltál 14 éves amikor eldöntötted, hogy te az életedet a kézilabdára teszed föl és elmentél Győrbe?

Igazából azt se bántam volna ha Kaposvárra megyek és atléta leszek, de így hozta az élet. Igen, innentől csak a kézilabda!!!

Felvettek a Győrbe, milyen suli volt akkor?

Kéttannyelvű gimnázium, ahol az ETO-nak volt egy kinevezett sportosztálya, kézilabdások és a focisták jártak oda.

Akkor ez már a Róth féle társaság volt?

Nem akkor Ő a felnőtt csapatnak volt az edzője, én a Horváth Lajos bácsihoz jártam, illetve később Konkoly volt az edzőm. Ő az ifi csapatot edzette, egyébként akkor Ő volt a junior válogatottnak is a vezetője.

Győrben mit játszottál, mire választottak ki?

Csak szélsőt. Szerettem is ott lenni, de az nem olyan volt, amire egy serdülő kislány vágyik, eltűnt az élvezet, csak a munka olyan monoton volt és rideg. Játszottam a serdülőben és az ifiben is, de nem annyit, amihez hozzászoktam. Aztán amikor idejöttünk Marcaliba egy OSB mérkőzésre, akkor megdobbant a szívem, és Én már tudtam, hogy a következő szezont itt szeretném kezdeni ebben az Angéla féle Marcali csapatban.

Jó volt a Marcali?

Nem, vagy 20-al nyertünk, de ez lényegtelen volt! Viszont, láttam az Angi csapatán, hogy milyen örömmel, szívvel játszottak, és azt juttatta eszembe, amiért én is anno elkezdtem kézilabdázni, jó volt rájuk nézni!

Tehát, nem egy csapat volt a Győr, hanem egy társaság ahol kézilabdázni kell?

Nem mondanám csapatnak, ott mindenki inkább a saját maga érdekét nézte, és csak előre-előre," ha már egyszer ott vagyok, akkor én legyek a következő „Görbicz". Szinte mindig más játékos állt mellettem, és mindig más volt keretben, hát most mit mondjak erre, ez csapat?

Mikor volt az OSB meccs, ami így számodra a döntést hozta?

2004-ben talán.

2004-ben úgy döntöttél, hogy hazajössz és akkor megkerested az Angit? Gondolom, az Angit ismerve szíves örömest fogadott?

Horváth Józsi Bácsival tartottam a kapcsolatot, és ő segített nekem intézkedni. Augusztusban elkezdtem az alapozást az Angival már az első edzés nagyon tetszett, jó hangulatú és fárasztó volt. (semmivel sem volt gyengébb a Győritől) Ősztől már a felnőtt csapat keretében is szerepeltem, ezért oda is jártam edzésre.

Felnőtt csapatban gondolom te voltál a legfiatalabb, de hát azért gondolom a Pistinél ugyanúgy dolgozni kellett?

Így van, akkor még rajtam kívül Edina, Dudi és Livi volt kerettag.

Kik voltak akkor abban a csapatban? Kikre emlékezel?

Manyi, Kévés Rena , Pirike ,Petra, Szike , Evi, Berni, Korni, Müller Márti, Kovács Juci, Kerner Kriszta, Sziló, Edina, Dudi.

Játszottál az NB1/B juniorban, és lejátszottál a serdülőbe is?

Igen.

És ültél gondolom a padon az NB1/B felnőtt csapatba?

Igen, a Tóth Pistinél sokáig. Az ő idejében nagyon erős volt a mezőny, és a Marcali szinte mindig a dobogós helyen vagy környékén végzett, ezt várta el a vezetőség! Aztán az Angi lett a felnőtt csapat edzője, majd a Zsiga, és utána jött a B.B.

Tehát, csere voltál évekig a felnőtt csapatnál, részben azért mert sérült voltál, részben azért, mert volt egy Balogh Manyi, meg volt egy Klász Karola, akik mellett nehéz volt bejutni a csapatba. Nem gondolod azt, hogy váltanod kellett volna akkor, talán elmenni egy másik csapathoz?

Valószínű, hogy váltanom kellett volna, viszont én nem szerettem volna máshol kézilabdázni. Utazgatni nem akartam, és elköltözni sem. A munkahelyem is ideköt, kilencedik éve dolgozom a Kék Hold hotelben, amit nagyon szeretek.

De nagyon előre szaladtunk az időben. A Gimi után nem tanultál tovább?

A PTE-TTK testnevelő-edző szakára jártam egyből érettségi után, levelezőn. Elvégeztem a hároméves alapképzést, még kellett volna két év a mesteri képzéshez, amit már nem csináltam meg.

És ezen nem gondolkozol még?

Nem.

Sajnos közbe jött egy komolyabb sérülésed is?

Így van, soha nem voltam sérülékeny, és nem is gondoltam volna, hogy ez velem is megtörténhet.

Térdszalag szakadásod volt?

Porcleválás, térd szalagszakadás, egy féléves kihagyást jelentett, de egy év múlva augusztus alapozáskor újra ugyan az a térdem ment ki. Megint műteni kellett volna, amit én nem vállaltam. Próbáltam rendbe jönni, speciális mozgásokat végeztem, erősítettem a combizmomat, meg amiket tanácsoltak, valamilyen szinten jobb lett. A tavaszi szezont nem mertem vállalni, mert elég bizonytalan voltam féltettem és azért fájdogált, fájdogál a mai napig.

Akkor döntöttél úgy, hogy vége?

Igen, bár nehéz volt ezt a döntést meghozni, hiszen kiskoromtól kezdve az edzés az életem része volt, mindent mindig ahhoz igazítottam, és utána jött minden más a sorban.

Levezetésképpen nem gondolkoztál azon, hogy alacsonyabb osztályban játsszál? Feltételezem, aki ennyi évet kézilabdázott, az olyan könnyen nem hagyja abba?

Nem gondolkodtam alacsonyabb osztályban, hiszen ott is ugyanazokat az alapmozgásokat kell csinálni, amit a térdem nem biztos, hogy bírna. A sport az életem része, amit most a futásban élek ki.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést! Nagyon sok örömet, boldogságot kívánok Neked a „civil" élethez!