Skip to main content

Az András ...

Írta: Vágó Zoltán
Megjelent: 2013. október 02. Szerda, 04:46

Elvégezte a középiskolát, szakács lett és nagyon hamar, szinte tizenévesen már séf ... Évekig Balatonmáriafürdő egyik legfelkapottabb éteremének főszakácsa. Nyaranta a Steak House -ban, télen külföldön dolgozik és ott is hamarosan már ő a főnök. Évtizedes ingázás után testvérével, sógorával közösen előbb cukrászdát, majd éttermet nyit Marcali központjában. Szinte a nyitást követően az év vállalkozói így hárman, majd idén ősszel megkapják a kamarai díjat is. Ható András még csak 36 éves ...

hato

Szüleid vendéglátósok voltak?

Nem, egyik sem. Soha nem dolgoztak a vendéglátóiparban. A famíliában egyedül az unokatestvérem szakács.

Ő volt a példa?

Nem mondhatnám, az egész úgy jött magától. Magam sem tudom miért, én mindig is szakács akartam lenni. Még iskolába is azért Kaposvárra jelentkeztem, mert ott volt „csak szakács" szak, tehát nem kapcsolták a cukrászattal.

Végeztél és gondolom, mint minden környékbeli fiatal irány a Balaton!

Így van. Nekem Balatonfenyvesen volt a gyakorlati helyem, tehát már eleve ott voltam, és nem jelentett váltást, mert a fenyvesi Balaton étteremben kezdtem a szakmát, ahol inaskodtam három évig.

Meddig voltál ott?

Összesen négy évet. 1996 –ban egy nagyon kedves ismerősöm nyitott egy éttermet Balatonmáriafürdőn a Steak House –t, és oda hívott szakácsnak. Októberig voltunk nyitva, és 1997 januárjában már mentem Ausztriába dolgozni.

Ez gyakori volt akkoriban? Mármint 1997 –ben, hogy külföldön vállalnak munkát Magyarországról?

Nem ... talán egykezemen meg tudtam volna számolni akkoriban, hogy Marcaliból hányan dolgoztak külföldön. Nekem is egy korábbi kapcsolatom segített. Ő hívott ki kisegítőnek, először csak egy hónapra, egy síparadicsom éttermébe, Ausztriába.

Beszéltél már akkor németül?

Nem semmi nyelvtudásom nem volt, az volt a szerencsém, hogy az a társaság, aki ott dolgozott az mind magyar volt, és már évek óta kint dolgoztak. Nagyon sokat segítettek.

Hamar eltelt az egy hónap gondolom ... Miket főztetek ott? Milyen körülmények voltak?

Hato kint etteremMagyar ételt szinte semmit, igazából helyi osztrákos ételeket kellett készítenem. És hát persze a turistáknak nagyon sok nemzetközi „standard" ételt. A konyha? Hát náluk már akkor nagyon gépesített és nagyon korszerű körülmények voltak. Nagyon fontos volt a tulajdonos számára a minőség, egy másik lépcsőfok volt számomra a vendéglátásban. Végül áprilisig maradtam, mert meg voltak elégedve a munkámmal, maradhattam volna, de jöttem haza, mert kezdődött a szezon Márián.

Mindenképen beszélni szeretnék Veled arról, hogy miért is megy ki valaki külföldre dolgozni. Nyílván elsődleges szempont a pénz, és feltételezem közrejátszik a munka környezet. Te hogy látod ezt?

Persze, nincs mit tagadni. Elsősorban az anyagiak azok, amiért külföldön vállalsz munkát. Esetemben a kíváncsiság is fontos tényező volt, hiszen 18-19 évesen még nagyon érdeklődő az ember. Számomra az is nagyon fontos volt, hogy mit tanulhatok meg a szakmából. Hogy csinálják külföldön.

Úgy tudom itthon Te már akkor konyhafőnök voltál .. nagyon fiatalon.

Igen húszévesen, már saját étlapom volt. A tulajdonos bizalmából csináltunk egy „próba szezont" ...majd miután elégedett volt a munkámmal lehetőséget kaptam arra, hogy –nagyon sok segítséggel - de én vigyem a konyhát. Saját étlapom volt. Egy teljesen új, akkor még szokatlan étlapot állítottam össze.

Hány emberrel dolgoztál?

Tizenöten voltak biztosan, és naponta több száz ételt készítettünk. Szerencsére megtaláltam a hangot a dolgozókkal, és nagyon sok segítséget kaptam tőlük. Aki ismer tudja nem vagyok egy ijedős típus ... kellett a bátorság mert hatalmas felelőséget vállaltam fel. Az idő igazolt, hiszen a következő években is én vezettem azt a konyhát. Persze a segítségen túl és nagyon sokat utána olvastam dolgoknak, és az osztrák tapasztalatok is segítettek. Végül 12 évet dolgoztam Márián.

Hány évig ingáztál?

Összesen 14 szezont csináltam végig Ausztriában. 14 év telt el úgy hogy nyáron itthon, télen az osztrákoknál dolgoztam.

Nyílván ez a sok munka, rengeteg tapasztalattal is járt. Tegyük hozzá nyílván egy tisztességes jövedelemmel is. Ez alapozta meg az itteni vállalkozásodat? Mikor kezdtél azon gondolkozni, hogy önállósítod magad,

Az elején nem gondoltam, hogy lesz saját üzletem. 20 éves fejjel még nem „láttam" a jövőmet. Itthon ugye már vezettem egy konyhát, kint második ember, helyettes főnök voltam 3 vagy 4 évig. 2005 től lettem kint is séf. Hét évig voltam konyhafőnök kint. Addigra a nyelvet megtanultam már, nem csak ami „ragadt" rám, hanem tanárhoz is jártam. A nyelvi környezetben végzett munka ebben segített. De nekem, mint főnöknek, az árurendeléshez, például már tudnom kellett beszélnem németül.

Hato kint etterembelso

Nem beszéltünk még róla, de hozzátartozik a történethez, hogy 2004 ben amikor beléptünk az Unióba megváltozott a helyzet, mert nagyon sokan mentek külföldre dolgozni a vendéglátó iparba. Egyszerűbb lett a kinti munkavégzés. Nekünk a kilencvenes években jóval nehezebb volt.

Itthon is és az Ausztriában is konyhafőnök voltál, gyakorlatilag a tulajdonosok voltak a főnökeid. Ahogy elmondtad itt is ott is jól érezted magad. Mégis önállósítottad magad. Miért és hogy kezdtél bele?

Hato kintA húgom és a férje is cukrász. A sógorom – üzlettársaim -, is sokáig dolgozott külföldön, hét szezont csináltunk együtt Ausztriában. A húgom és a sógorom épített itthon egy cukrász üzemet, és a termékek eladásához kellett egy bolt.

A „Ford szalon" épületében nyitottunk először egy cukrászdát 2007 –ben. Gyakorlatilag egy próba jellegű üzlet volt, az volt a célunk, hogy felmérjük a lehetőségeket. És persze piacot kerestünk a cukrászüzem termékeinek, igyekeztünk megismertetni azokat a vendégekkel. Egyrészt bevezettünk új süteményeket és fagyiban is elmozdultunk a modernebb felé. Az olaszoknál már jól bevált fagylaltokkal jelentünk meg.

Már akkor is családi vállalkozásnak indult, hiszen anyukám is beszállt az üzletbe, azt az üzletet a húgom vitte. 2008 –ban jött az a lehetőség, hogy átjöjjünk ide a központba. Sokat gondolkoztunk rajta, hogy belevágjunk-e, mert ez azért már komoly befektetést igényelt.

Belevágtunk a cukrászdába, mert éreztük, hogy marcaliak kedvelik a termékeinket, megszerették azokat a süteményeket, fagylaltokat, amit árultunk. Gondoltuk a központban nagyobb lesz a vendégkör. 2008. januárban kezdtük az átalakítást és május elején nyitottunk meg.

Hato cukraszda

Én még kint főztem télen, de nyáron már itt dogoztam az üzletünkben. Teraszt nyitottunk és klasszikus cukrászdaként igyekeztünk a vendégeink kedvébe járni.

Aztán hamar jött az étterem ...

Azt tapasztaltuk, hogy nagyon sokan kerestek éttermet a belvárosban. Volt ugye akkoriban a Mézes Mackó, a Helvécia, de ezek egy kicsit „kiestek", úgy gondoltuk, hogy megpróbálkozunk. Mi eleve mást akartunk, egy modernebb étlapot, másfajta konyhát. És hát itt voltunk a belvárosban.

Hato gyogyszertarSzerencsére adódott egy lehetőség, hogy a gyógyszertár egy részét leválasszuk és konyhát, éttermet építsünk. Azt hozzáteszem nem volt egyszerű a dolog, rengeteg utánjárással sikerült megoldani a dolgot. 2011 májusában jutottunk el odáig, hogy nekiláthattunk az átalakításnak. 2011. július 15 –én nyitottunk.

Öt éve vagytok itt bent a központban. Ez alatt voltatok Marcaliban az Év Vállalkozója Díj kitüntetettjei, most kaptátok meg a kamara védnöki tábláját. És látom, hogy vendég is van mindig ... Ebédidőben helyet is nehezen lehet kapni ... Hogyan tovább?

Igen, szerencsére a marcaliak megkedvelték azt, amit főzünk. Egyfajta reform étlapunk van, és a napi menünk is igyekszik egy kicsit a megszokottól eltérő lenni. Gondolunk a hölgyekre, akik nagyon szeretik a kicsit könnyebb ételeket, de azért kapható nálunk a fűszeresebb étel is. Én arra törekszem, hogy mást adjak, mint a többiek. Nagyon sok nálunk a saláta, a primőr, sok a tészta. Ezek az ételek egy kicsit munkaigényesebbek, több idő kell az elkészítésükhöz. Megszerették a főztünket a marcaliak, de örömömre a környékről is sokan bejárnak hozzánk. Nagyszámban jönnek a környékben élő németek is.

Hato varosi

Arra is törekszem az étlappal, hogy egy kicsit változtassak a megszokott trendeken. Azt tapasztalom, hogy a vendégek fogékonyak az újra. Mi félévente étlapot cserélünk. Nem teljes a váltás, de mindig van valami új, és persze a szezonális ételek is bejönnek.

Hato etterem

Mondhatom, hogy elég nagy létszámmal dolgozunk, az a célunk, hogy a vendéget gyorsan, pontosan, szakszerűen szolgáljuk ki. Nyáron többen vagyunk, a terasz miatt, télen kevesebben. A személyzetből ilyenkor sokan mennek vissza külföldre dolgozni, többükkel éveket dolgoztam együtt Ausztriában.

Az éttermünk forgalma szerencsére folyamatosan nő, és nem panaszkodhatunk a cukrászdára sem. Persze a cukrászdánál nagyon időjárásfüggő a dolog .. ne felejtsük idén márciusban még havat lapátoltunk, pedig korábbi években már nagyon sokan fagylaltoztak a teraszon tavasszal.

Hato etterem belso

Igyekszünk a környezetünket, a berendezésünket is közelíteni egy európai színvonalhoz. Bővítettük a teraszt, telepítettünk oda egy légfrissítőt a nyári melegre gondolva.

Hogyan tovább? Többen kérdezték már, hogy bővülünk-e. Főleg délben szokták kérdezni, amikor esetleg nincs hely. Most már gyakorlat, hogy a cukrászda asztalainál is adunk ebédet, illetve nyáron kint a teraszon.

Én úgy gondolom, hogy nem tudnánk azt a minőséget, azt a kiszolgálást nyújtani amit én szeretnék ha ennél nagyobb üzletet vinnénk. Ez már mai „24 órás" elfoglaltság. Ezért nem gondolkozunk a bővítésen.

Persze közben fejlesztünk is. A vendégeink nem látják, de konyhában gépcserék voltak, tavasszal új fagyi gépek lesznek, és hát a szokásos design váltás is megtörténik.

Így a végén szeretném a véleményedet kérni. Azt tapasztalom, hogy nagyon sokan külföldre mennek dolgozni a mai fiatalok közül. Te 14 év után hazajöttél és itt kezdtél vállalkozást. Ez a járható út?

Lett volna lehetőségem kint tovább lépni, dicsekvés nélkül mondhatom már ismertek engem, mehettem volna egy nagyobb helyre, vagy nyithattam volna kint is üzletet. Én nagyon jó viszonyban voltam, vagyok a kintiekkel. Amikor én elmentem még nagyon kevés magyar dolgozott kint, fiatal voltam és az ottani fiatalokkal együtt „nőttem fel". Ennek ellenére - bár sohasem mondták - de kint megmaradsz idegennek, nem fogadnak be igazán.

Azt gondolom, hogy azok a fiatalok is hazajönnek, akik most mennek ki. Általában a jó szakemberek mennek el, rögtön hozzáteszem, hogy nagyon sok jó szakember viszont itthon marad. Sokan velem együtt először kalandvágyból, kíváncsiságból mennek ki, és hát tegyük hozzá a többlet jövedelemért. Kint nagyon sokat kell dolgozni, de megfizetik azt. Hogy aztán ki mire költi a megszerzett jövedelmet az az Ő dolga, megdolgozott érte. Én és a sógorom megtakarítottuk és itthon befektettük. És nem vagyunk ezzel egyedül. .. előbb vagy utóbb hazajönnek majd. Idegennek érzik magukat kint, sohasem fogják befogadni őket teljesen külföldön. Sokat tanulhatnak, és azt a tapasztalatot, amit kint megszereztek itthon kamatoztathatják.

Mi sokat kockáztattunk, de amikor ezt a családdal átbeszéltük tudtuk azt, hogy mit akarunk. A városban van több étterem, mellettünk pizzéria... nem volt egyszerű az üzleti környezet.

Olyan környezetet teremtünk a vendégeknek, ami nem különbözik egy nyugati étterem színvonalától. És miért is lenne más? A vendégeink joggal várják el a megfelelő kiszolgálást.

Mi ehhez értünk, ezt szeretjük, és ezt akarjuk csinálni minél jobban a vendégeink megelégedésére!

Köszönöm a beszélgetést! És gratulálok a védnöki táblához!

vednoki

Sport - Legfrissebb
Városunk - legfrissebb
Közelben - Legfrissebb
Interjúk - Legfrissebb
Kék hírek - Legfrissebb
Kultúra - Legfrissebb
MTI - Legfrissebb
Közérdekű - Legfrissebb