Ismeretségünk kezdete a kézilabdához és az egykori Városi Televízióhoz kötődik. Tatabányán születtél és a sport révén kerültél Marcaliba. Arra kérlek, foglald össze röviden sportpályafutásodat!

Tatabányáról a sport miatt már 16 évesen Budapestre kerültem. Ott érettségiztem le, majd elvégeztem a Testnevelési Egyetemet.

Ezután több mint 10 évig a kézilabdázásról szólt az életem. Játszottam a Budapesti Spartacusban, Győrben, a Fradiban, és a Dunaferrben.

Szerencsére a sikerek sem maradtak el, hisz többszörös Magyar Bajnoknak, Magyar Kupa győztesnek, valamint EHF és Bajnokok Ligája győztesnek vallhatom magam.

1999-ben éreztem úgy, hogy el kellene kezdenem felépíteni a kézilabdázás utáni életemet, és „civil” pályára lépni. Ekkor jött a képbe Marcali, ahol éppen NB-I-be jutott a csapat. Vonzónak tűnt a megkeresésük, hisz itt csak napi egy edzés volt, így a sport mellett más tevékenységre is jutott idő.

Egyetlen pillanatig sem bántam meg a választásomat. Rendkívül jó szellemiségű, összetartó csapatban játszhattam, emberséges, becsületes vezetőkkel. Megszerettem Marcalit. Úgy gondolom, hogy egy élhető kisváros, melyre még nem jellemző a személytelenség, a közöny. Aki keresi a lehetőségeket, az itt meg is találja.

2002-ben kezdtem el dolgozni testnevelő tanárként az akkori Marcali Szakképző Iskolában. Mellette évekig (az intézmény megszüntetéséig) a Marcali Városi Televíziónál láttam el szerkesztő-riporteri feladatokat. Ez utóbbi kapcsán nagyon értékes tapasztalatokra tettem szert, és sok érdekes embert ismerhettem meg.

Hogyan jött a gondolat, hogy igazgató legyél?

15 éve dolgozom a Szakiban. Ez alatt az idő alatt megtapasztaltam az iskola sikeres, és kevésbé sikeres időszakait egyaránt. Sajnos többször kerültünk nehéz helyzetbe fenntartóváltások, intézményi összevonások, vagy akár az oktatási struktúra változása miatt. Iskolánk mindig talpra tudott állni, de hírnevét alaposan megtépázták ezek a bizonytalan helyzetek.

Talán sportoló múltam okán is, de nehezen tűröm a legyőzöttség, a kiszolgáltatottság érzését. Ezért – lehetőségeimhez mérten – már akkor is mindig mindent megtettem az intézményünkért. 2017 tavaszán adódott egy lehetőség arra, hogy pályázzak igazgatónak az iskolámban, és én éltem a lehetőséggel és megpróbáltam.

Idén harmadik éve vezetem a „Marcali Szakit” és nagyon élvezem a feladatot. Nagyon örülök annak, hogy ez alatt az idő alatt nemcsak kívülről szépült meg iskolánk, de az oktató-nevelő tevékenységünkről, és a városban betöltött szerepünkről is nagyon sok pozitív visszajelzést kapok.

A galériához kattintson a képre!