INTERJÚK

Gágó Róbert

Amikor a 90-es évek végén elkezdtem egy kicsit komolyabban internetezni, az egyik első felhasználó akit megismertem Marcaliból Gágó Róbert, nick nevén - Leki - volt. Akkoriban még az Icq volt a sztár az üzenő programoknál, így hát ezen a platformon keresztül, oktatott, segített az első honlapjaim elkészítésében. Néhány év elteltével már inkább a kézilabda kapcsán találkoztunk. Az interjú része a Marcali VSZSE 20 éven át tartó élvonalbeli szerepléséről szóló megemlékezésnek.

 

Hogy kezdődött?

 

Dunaújvárosban jártam főiskolára, és amikor ’93 szeptemberében hétvégére hazajöttem akkor volt az első Vásár. A hangosbemondóban bemondták, hogy idegenben nyert a Marcali VSZSE női kézilabda csapata, és a következő héten már az új sportcsarnokban játszanak. Gondoltam elmegyek és megnézem. Akkor még a megyei osztályban játszott a Marcali, sajnos már nem emlékszem ki volt az ellenfél. De jól szórakoztam és megtetszett a sportág. Azóta kevés kivétellel minden hazai mérkőzését láttam a Marcalinak.

 

Gyakori vendég voltam a csarnokban, akkoriban még csak kevesen jártunk a meccsekre. Rendezett egy tornát a Marcali, és valamelyik lány odajött hozzám, hogy segítenék-e jegyzőkönyvet írni. Mondtam részemről rendben, elmagyarázta, odaültem a zsűriasztalhoz és elkezdtem a jegyzőkönyvvezetést. Kiss Laci meglátta, hogy mit csinálok, odajött és megkért, hogy a következő hazai bajnokin is írjam a jegyzőkönyvet. Így kezdődött a kapcsolatom a VSZSE csapatával.

 

A bevezetőben már említettem, hogy kapcsolatunk az interneten kezdődött. Te informatikát tanultál a főiskolán, és tudom, hogy egyike vagy azoknak, akik Marcaliban már a kilencvenes években honlapot készített. Tudom csináltál a VSZSE -nek is egy honlapot. Gondolom nem volt ez túlságosan elterjedt akkoriban... Ezek ilyen önként vállalt feladatok voltak számodra?

 

Ahogy már említettem, nagyon megtetszett a sportág, szurkolója lettem a csapatnak. Először csak elkezdtem gyűjteni a csapatról megjelent cikket. Albumba rendeztem évfolyamonként. Gondolom, valahol megvan a Kiss Laci iratai között. De nem csak a Somogyban megjelenteteket gyűjtöttem, hanem eljártam a megyei könyvtárakba, ahol elérhetőek voltak az adott megyei lapok és azokat is átnéztem, kifénymásoltam a megjelenéseket. Aztán készítettem egy honlapot is csapatnak.

 

Amikor készültem a beszélgetésünkre próbáltam megtalálni a honlapot www.extra.hu/leki. A Wayback Machine a domaint "ismerte" de archivált tartalmat sajnos nem őrzött meg. Tőled tudom egy korábbi beszélgetésünk óta, hogy Neked sincs meg a honlap. Olvasóinkat avasd be légy szíves a honlap történetébe.

 

Akkoriban még ingyenes tárhely szolgáltatóknál voltak az amatőr honlapok. Csak komoly összegért lehetett reklámmentes saját tárhelyet bérelni. Arra se nekem, sem a csapatnak nem volt keret. Ezért maradt az extra.hu. Sajnos időközben megszűnt, és nem archivált. A saját gépemen pedig a sok újratelepítés, verzióváltás, gépcsere miatt sajnos egyszer elveszett, nem sikerült helyre állítani.

 

Amikor elkezdtem a VSZSE honlapját készíteni (1997-1998), az országban csak három kézilabda csapatnak volt honlapja és mindegyik amatőr honlap volt, egy-egy fanatikus szurkoló üzemeltette. Volt a Fradinak, volt a Debrecennek és nekünk!

 

Akkoriban nagy divat volt az internetes fórum. Még ma is megvan az index.hu kézilabdával foglalkozó fóruma és annak archívuma is. Olvasom, hogy Te rendszeresen posztoltál, eredményeket, híreket. Szeretted ezt a hírcsere platformot?

 

Igen, általában esténként olvastam, szóltam hozzá az aktuális eseményekhez. Nem is olyan régen én is kutakodtam ebben az archívumban, tényleg sok információ, átigazolási pletyka volt. Akkor már valamennyire bekerültem a kézilabdát körülvevő közegbe, elég sok ismerősöm volt, és már nem csak az újságokból tájékozódtam, gyorsabban lehetett információkhoz jutni.

 

Milyen volt az út az NBI -be?

 

Az első bajnoki szezont megnyerte a Marcali a megyei bajnokságban, feljutottunk az NBII -be. Majd megnyertük a 98-as bajnokságot és feljutottunk az NBI/b -be. Az első szezonban rögtön ezüstérmes volt a csapat a Fradi II mögött, de a szövetség felkért minket az NBI -re. Gyakorlatilag a 93 -as megalakulástól számítva 5 év alatt az élvonalba jutott a csapat.

 

94 és 98 között az NBII -ben már nagy csaták voltak. Akkoriban a Fonyód volt a „mumus” akkor a Kocsis Géza volt az edzőjük, egy jó csapat volt, nagyon nem kedveltük őket, de mindig hatalmas rangadók voltak azok a meccsek. Előbb egy 3. helyet, majd egy 7. helyet szereztünk, majd ismét dobogó közel ... ekkor volt a Kiss Laci az edző. 98 -ban bajnokok lettünk. A sikernek több marcali kötődésű kovácsa is volt. A Szántó Angi, a Mészáros Anita, Laczó Timi, Peringer Lia, Milinte Brigi, Szigetvári Andi, Kovács Juci és még sorolhatnám...

 

Vannak sztorik ebből az időből? :-)

1995 cece

Akkoriban a Fonyód, a Simontornya, Cece a Mohács volt a nagy ellenfél. Utóbbi kettőnél érdekes módon idegenben a ők nyertek fölényesen, de itthon jellemzően mi vertük őket el nagyon. Ennek az volt az alapvető oka, hogy idegenben még szabadtéren, aszfalton, itthon meg már persze teremben volt a bajnoki. Sok esetben az aszfalton készülő csapat előnyben volt velünk szemben, a mieink kicsit mindig tartottak az aszfalttól. Most már ez elképzelhetetlen: NBII-ben is kötelezően teremben játszanak és már megyei osztályban is egyre ritkább a szabadtéren játszó csapat.

Rábagyarmat Marcali1996

Én akkor már rendszeresen kerékpároztam, és hát bizony a vidéki meccsekre gyakran elkerekeztem. Hajnalban elindultam Cecére, Rábagyarmatra, vagy Simontornyára a meccsre. Néha nem tekertem le a teljes távot, ez függött a meccs időpontjától is, akkor elmentem vonattal ameddig lehetett – bringával a vonat végében -, és onnan mentem tovább. Vagy először Komlóra mentem a nővéremékhez, és másnap tovább Mohácsra pl. Akkor ugye a szabadtér miatt a mérkőzések általában délkörül voltak (11-13) amikor vége lett én ismét a kerékpárra ültem és az esetek nagy többségében még világosban hazaértem. Mielőtt megkérdezed ... Cece volt a legtöbb .... egy nap alatt oda-vissza az 280 km.

19950827keszulodes a fotozashoz Mohacson

Talán az egyik legérdekesebb történet az ebből az időszakból, amikor Simontornyán kb. 30 másodpercig én voltam a VSZSE „edzője”... :-) Akkor is bringával mentem. Simontornyán egy nagyon komoly szurkoló gárda volt, akik elég rendesen nyomás aláhelyezték a bírókat és a vendég csapatot. Az történt, hogy a Kiss Laci látva a felfokozott hangulatot, a meccs előtt gondolt egyet és odaültetett a kispadra, mint hivatalos személyt... - talán előre is megóvandó az esetleges atrocitástól - amúgy addig sohasem fordult ez elő. Nagyon felfokozott hangulatú meccs volt, a Kiss Lacit piros lappal kiállították és a Gyöngyit (Dombóváriné) is. Maradtam egyedül, mint hivatalos személy. Volt vissza fél perc és egy góllal vezetett a hazai csapat. Gyorsan időt kértem, és hát persze a lányok megbeszélték, hogy mi legyen. Ez volt az utolsó támadásunk, sajnos a Juci fölé dobta, így nem sikerült a döntetlen. A meccs utóéleteként a Gyöngyi igazolása elveszett és hiába kerestük mindenhol, nem került elő, újat kellett csináltatni.

feljuto

Megnyertük az NBII és következett az NBI/B ...

 

Igen, a Kiss Laci már nem vállalta tovább és érkezett a Tóth Pisti és hozta Egerszegről a volt Caolás lányokat. A Major testvéreket, a Szilót. Egy egerszegi főisulis haverom csak úgy hívta a csapatunkat, hogy „Marcali Caola”! :) Az Utasi Ágó már egy fél évvel korábban érdekezett -még NBII-be-, akiről én úgy gondolom, hagy nagy részben neki köszönhető, hogy eljutottunk az NBI –ig, de persze a jó csapat is adott volt hozzá.

rajt elott

Akkor már végeztél a főiskolán? Dunaújvárosban jártál meccsekre?

200305Dunaferr Slagelse

Amikor nem jöttem haza, vagy úgy volt a meccs időpontja akkor persze mentem a DUNAFERR meccsekre is. Volt szerencsém látni a DUNAFERR nagy korszakát, Németh Helgát, Balogh Beát, Kocsis Böbét, Bohus Beát, Meksz Anikót, Radulovicsot... Laurencz Laci bával egy épületben laktunk, sokszor összefutottunk a liftben ... szóval szerencsém volt. De azért a Marcali volt a csapatom, amikor tehettem itthon voltam. Végeztem és mi NBI-esek lettünk. Az új lányok (Kévés Renáta, Kerner Kriszta) mellett volt egy nagyon jó marcali törzs a Szántó Angi, a Kovács Juci, a Mészáros Anita a Pék lányok és akkoriban egy-egy idegenlégiós is befért (Moszkovaja majd Gridnyeva). Ma meg már lassan a magyarokat kell keresgélni az NBI-es csapatoknál...

 

Hogy alakult a csapat sorsa az első osztályban?

 

Jól kezdtünk, újoncként szoros meccseket játszottunk, a csarnok csordultig tele szurkolókkal. Ma már biztosan nem engednék meg, de akkor volt, amikor még a galérián is szurkolók lógtak, meg a kapuk mögött is végig, ahol pedig nem sok hely van! Szerintem legalább ezren voltak.

szurkolok3

Volt egy szurkolói csoport a Mózsi vezetésével, akik ahogy kell ... egyen sállal, dobokkal, rigmusokkal, hatalmas hangulatot teremtettek. Nálunk hangzott fel először kézipályán a „Somogyban csak egy csapat van!” rigmus, hol volt akkor még Siófok vagy Csurgó az NBI-től... És kitartottunk akkor is, amikor már jöttek a nagy csapatok, és egyre kevesebb örömünk volt a végeredményben. De a Marcali egyébként mindig „szoros” meccseket játszott még a legjobbak ellen is!

bekecscsaba20000201

Igyekeztünk elmenni azokra a vidéki meccsekre ahol volt esélyünk ... Pestre a Szpari ellen, Szekszárdra vagy például Békéscsabára. Ez is emlékezetes túra volt, mert amikor Csongrádon a Tiszához értünk, kiderült éppen felújítják a hidat és óránként egy irányban váltakozva engedik a forgalmat. Persze megtettünk mindent, hogy átengedjenek minket és sikerült, sőt még telefonálni is sikerült a csarnokba, hogy késünk, ameddig lehet húzzák a kezdést a lányok. Már ment az első félidő amikor odaértünk 400 kilométerről... Megérte elmenni, mert elhoztunk egy pontot!

szurkolok2

Volt egy nagyon emlékezetes mérkőzés a CORNEXI-ALCOA ellen, amikor országos hír lett, hogy megvertük őket hazai pályán! Napokig velünk foglalkozott a sportsajtó.

 

Sajnos még a szezon elején a Vasas ellen megsérült az Ágó és a Hagyánek Barbi ... mind a kettő balkezes. Nagyon hiányoztak a csapatból ... egyoldalasak lettünk, és jól kiismerhető a játékunk ... Jöttek a vereségek. Kiestünk .. 11 ponttal! A Szekszárd visszalépett és a szövetség kérésére elindultunk a következő szezonban is, de az NBI-es indulás miatti bizonytalanság miatt kissé szétesett a csapat, ezért akkor is kiestünk és visszakerültünk az NBI/B –be.

 

Kiestünk ... nagy csalódás volt a városban? A szurkolóknak?

 

Én ahogyan visszaemlékezem nem voltunk elkeseredve, tudtuk, hogy Marcalinak erőn felüli feladat volt az NBI. A szurkoló tábor is még évekig együtt maradt. Nagyon jó évek következtek az NBI/B – ben, bár az első évben hatodikak voltunk, aztán visszajött a Tóth Pisti és harmadikak lettünk, később is jellemzően az élmezőny volt a vége. És hát persze ott voltak a helyezéstől függetlenül mindig parázs rangadók a Nagyatáddal, arra mindig külön készültek a szurkolók is.

 

Aztán elment a Pisti és kezdődött a Marcali kálváriája... edzők jöttek, mentek és a nagy öregek abbahagyták... elkopott a csapat. A fiatalok nem tudták pótolni a távozókat, igazolni szponzor híján nem tudtunk... törvényszerűen jött az NBII.

 

Sok szurkoló úgy is ismer, mint játékvezető. Hogy kezdődött?

 

Nem akartam játékvezető lenni! :-) De hát sok-sok jegyzőkönyvet megírtam a zsűriasztalnál, és úgy gondoltam jó lenne a szabályokkal is tisztába lenni. Pont Marcaliban indult egy tanfolyam és beiratkoztam. Éppen katona voltam és a Vass Vince bácsi - aki anno katonatisztként szervezte a Marcali férfi kézilabdát - rábeszélt.

Leki 05

’97 áprilisában bent voltam a laktanyában, Vince bácsi kikért, na gyerünk meccsre Nemesvidre. Emlékszem Buzsák volt a vendégcsapat én meg nagyrészt az alapvonalon fagyoskodtam, mert meglehetősen hűvös volt még április elején. Így kezdődött a Vince bácsi párjaként debütáltam. Még felszerelésem sem volt. Anyukám varrónő, Ő dobott össze gyorsan nekem egy fekete inget. És volt folytatása, én főleg persze annak örültem, hogy nem a laktanyába vagyok, de persze szerettem a kézilabdát is.

 

Akkor még nagyon sok női és férfi csapat volt a megye bajnokságban. Vince bácsi sajnos elköltözött, de addigra már benne voltam a játékvezetői csapatban és kaptam meccseket. Nagyon sok felnőtt megyei mérkőzést vezettem, aztán volt rengeteg serdülő meccs, iskolabajnokságok, utánpótlás meccsek a gyermekbajnokságban.

 

Ma már inkább versenybíróskodom, mert a mostani egyre szigorodó fizikai követelményeket már nehezebben tudom teljesíteni és hát ez a mai sebességet már kevésbé tudom követni a pályán. Szívesen vagyok a zsűriben, mert volt alkalmam az elmúlt 25 évben szinte minden héten ott ülni, jegyzőkönyvet írni. Segíteni a csapatomat.

 

Köszönöm a beszélgetést!

 

Egy kis "időutazás" ...

 

A galériához kattintson a képre!

 

Olvassa a Marcali Portált Facebookon is!

Keresés a tartalomban...

Elérhetőségek

Levélcím: Marcali Portál

8700 Marcali Orgona u. 1-3 "A" lh. fsz. 2
NMHH nyilvántartási szám: 1253-3889
Alapítás éve: 2000.
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Reklámmal kapcsolatban: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Cookie-k használata a weboldalon

Küldjön nekünk Ön is híreket!
Történt olyan esemény vagy hír a térségében ami nincs fent a Marcali Portálon, esetleg hallott, látott, fényképezett, valami érdekeset és Ön szerint fent lenne a helye hírportálon?
Küldje el a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre!


Megjelenés: Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a részére elküldött híreket - a tartalom csorbítása nélkül - a megjelentethetőség érdekében módosítsa, szerkessze. A megjelenésre vonatkozóan garanciát nem vállalunk - azaz nem mindegyik, részünkre elküldött hír jelenik meg szükségszerűen a marcaliportal.hu-n.

A marcaliportal.hu sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához.